Karácsonyi enciklika 2021 – Nativity Encyclical 2021 in Hungarian

“Amikor Augusztus a föld legfelsőbb uralkodója lett, megszűnt a sokféle uralom az emberek között. És amikor Te emberré lettél a szeplőtelentől, megszűnt a sok pogány isten imádása is. Ekkor a városok egyetlen világi uralom alá kerültek; és a nemzetek Egyetlen isteni fensőbbségben hittek. A nemzeteket a császár parancsára jegyezték be, de minket hívőket a Te Istenséged nevében, ó megtestesült Istenünk. Nagy tehát a Te irgalmasságod, dicsőség Néked.”  (Krisztus születésének esti istentiszteletének doxasztikonja)

Szeretteim Krisztusban, a mi Urunkban, aki testben megszületett a mi üdvösségünkre,

Ebben a fent idézett gyönyörű doxasztikonban Cassiani (Kasszia) apáca (+865 körül) világosan rámutat számunkra, hogy Isten a nagy világesemények idejét választotta, hogy eljusson hozzánk abban a testben, amelyet mindenidők legméltóbb embertől kapott a legszentebb Istenszülőtől.  Ismétlem, a mai stresszes időkben „a nemzeteket a császár parancsára jegyzik be” – akinek van füle hallani, hallja meg –, de mi hívők jobban szeretjük, ha minket „a megtestesült Istenünk istenségének a nevébe jegyeznek be.” Amikor a nemzetek most összegyűlnek, hogy megszüntessék az ember szabad akaratát, mi, hívők összegyűlünk, hogy kijelentsük, életünket annak adtuk, aki magára öltötte az emberi természetet, hogy egy másik nemzetbe vezessen el bennünket – Isten Királyságába.

Isten emberré válik az ember üdvösségéért; magára öltve azt a természetet, amelyet saját képére és hasonlatosságára teremtett. A szentatyák többek között az “Isten képmását” a szabad akaratnak tekintik. Damaszkuszi Szent János szerint az „Isten képmására” az embernek adott noetikus hatalmat és szabad akaratot tárja elénk (Az ortodox hit pontos kifejtése 2, 12, 94, 320 old.). A noetikus erő az ember azon képessége, hogy megítélje és felossza a dolgokat aszerint, hogy mi isteni, a szabad akarat pedig az ember ereje, hogy vagy Isten akaratával egyetértésben, vagy az ellen munkálkodjon. Ez az értelmezés különösen megtalálható Hitvalló Szent Maximosz műveiben. Még maga az emberiség üdvössége is, amely a megtestesülés oka, szabad akaratunk kérdése. Hitvalló Szent Maximosz azt mondja: „Az üdvösség misztériuma azoké, akik szándékosan vesznek benne részt, mivel senkit sem lehet zsarolni, hogy elfogadja azt.” (A „Miatyánkról”). Ily módon az ember megkapja a jogot, hogy önként válassza a jót vagy a rosszat. És ha ez nem így lenne, akkor senkit sem lehetne méltányosan megjutalmazni vagy megbüntetni semmiért, hiszen nem saját akaratunkból választjuk a magunk jó vagy rossz lépéseit. Lelkünk ellensége nem tudta eltávolítani belőlünk azt az istenképet, amilyennek teremtettünk, ezért ezt a képet egyszerűen bemocskolta elődeink bűnével. Krisztus emberré válása, majd a keresztség misztériuma által, megújítja bennünk ezt az „Isten képmását”. Nem kényszerít minket arra, hogy kövessük Őt, hanem inkább magához és közel hív (lásd Palamasz Szent Gergely, levele Xéniának, az apácák legszerényebbjének,).  Ahogy a Korintusiakhoz írt levélben is olvashatjuk (1Kor 3:9), ily módon “Isten munkatársai” vagyunk.

Szeretteim, ma sokféleképpen különböző erők próbálják megfosztani tőlünk a szabad akaratunkat.  Nemcsak azt korlátozzák, hogy mit kell tennünk a társadalomban, (sokszor jogosan), hanem a saját magunkkal kapcsolatos döntések meghozatalához való jogunkat is feláldozzuk a ránkényszerített félelem istenének. Mit mond erről Hitvalló Szent Maximosz az Areopagita Szent Dénes írásaihoz fűzött megjegyzéseiben (PG 4, 308 A)? Szent Maximosz ezt írja: “Vegyétek el tőlünk a szabad akaratot, és akkor nem vagyunk sem Isten képmása, sem logikus és noetikus lelkek.”

Krisztus számára drága volt, hogy sem egy ember, sem egy angyal a mennyből nem vonzhatta újra vissza az embert Istenhez a szabad akarat révén. Így valósult meg „a titok, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek.” (Kol 1:26).

“Krisztus azért jön, hogy helyreállítsa azt a képet, amelyet kezdetben készített!” (Krisztus születésének az előünnepének tropárja).

Könyörögve a megtestesült Krisztushoz, a mi „Isteni képmásunkért”

+ Filaret, Pallini és Nyugat-Európa püspöke