Párbeszéd az ortodox hitről

Írta Dr. Vladimir Moss

Beszélgetés egy ortodox keresztény és egy őszintén kereső között az ortodox hitről

Kereső: Mi az ortodoxia?

Ortodox: Az ortodoxia azt jelenti igaz dicsőség, megadni Istennek az igaz dicsőséget. Mert létezik Isten helytelen imádása, amiben nincs öröme. „A bűnöshöz azonban így szól az Isten: Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?” (Zsolt 49.17 (LXX). Az ortodoxia tehát Isten igaz dicsőítése igaz hittel és igaz imádással. 

Kereső: Miért szükséges az igaz hit?

Ortodox: Nem dicsőíthetjük azt, amit nem ismerünk és az igaz hit Isten igaz megismerése. Akinek nincs igaz hite, nem tudja Istent helyesen imádni. Nekik az igazhívők ezt mondják, nem arroganciával, hanem szerényen méltányolva a kincset, ami nekik jutott: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk” (Jn 4.22).   

Kereső: Mi az Ortodox Egyház? 

Ortodox: Az Ortodox Egyház az Egyház, ami az ortodoxiát birtokolja – „a hit, amely egyszer a szenteknek adatott” (Júd 9) és „az igaz imádás Lélekben és igazságban” (Jn 4.23). Az Atya dicsőítésé a Fiúban, aki az Igazság, és a Szentlélekben, aki az Igazság Szelleme. Az Egyház Krisztus teste, a Szentlélek lakhelye, az üdvözülés Bárkája, az igazi Szőlőtőke. Más meghatározás szerint az Egyház szent, katolikus és apostoli. Egy az egységes hitben és imádásban, szent a szakramentumaiban és a számos szent férfi és nő által, akik az Egyházból fakadnak. Katolikus (egyetemes) a teljességében és az alkotó részeiben egyaránt; apostoli, mert az apostoloktól ered, töretlen a folytonossága az apostolok óta és hű az apostolok tanításaihoz. Konstantinápolyi Szent Germánosz az Egyházat úgy határozza meg, mint „az isteni ház, ahol a misztikus, élő áldozatot magasztalják… és az ékkövei az isteni dogmák, amiket az Úr Jézus tanított a tanítványainak.” 

Kereső: Micsoda bigotria! Más Egyházak – például a római katolikus és a protestáns Egyházak – akkor micsodák?

Ortodox: Ágak, amelyeket az igazi Szőlőtőkéről lemetszettek az évszázadok alatt. A nyugati Egyház ortodox volt a keresztény történelem első ezer évében. Azonban 1054-ben, hosszú hanyatlást követően, Róma elszakadt az ortodox kelettől és bevezetett egy sor eretnek tanítást. Eretnek tanítás a Pápa tévedhetetlenségének és egyetemes hatáskörének teóriája, a Szentlélek eredeztetése az Atyától és a Fiútól (filioque), búcsúcédulák használata, purgatórium, teremtett kegyelem stb. A protestánsok Rómától szakadtak el a 16. században, de nem tértek vissza az ortodoxiához és az Igaz Egyházhoz. Ehelyett újabb eretnekségeket vezettek be, a hagyományt és a szakramentumokat elutasították, elhagyták a halottakért való imádkozást és a szentek tiszteletét stb…  

Kereső: Tehát nem lennének jó emberek más Egyházak hívei között? 

Ortodox: „Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: »Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« Ő azt válaszolta neki: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó, Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.” (Mt 19.16-7).

Az ember a jelenlegi bukott állapotában nem jó, és nem is lehet jó. „Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem” (Zsolt 13.4). Jézus még az apostolokat is gonosznak nevezte (Lk 11.13). Az ember csak Istennnel, az egyetlen Jóval való egyesülés útján válhat jóvá. Ez az unió csak akkor lehetséges, ha az ember betartja a parancsolatokat, amik között az első, hogy bűnbánatot tartsunk és megkeresztelkedjünk. Ameddig az ember nem tartott bűnbánatot és nem keresztelkedett meg az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház egy keresztségével, így maga is részesülve az Isten jóságában, addig a jóság valódi értelmében nem lehet jónak mondani. Mert a bukott, kereszteletlen ember jósága nem valódi jóság Isten szemében, hanem, Izajás proféta szavaival élve, olyan, mint a „tisztátalan ruha” (64.6).

Kereső: Tehát az ortodoxok jók és mindenki más rossz? Ez egy eléggé öntörvényű vallásnak tűnik, mondhatnám olyan hit, mint a farizeusoké, amit az Úr Jézus elítélt! 

Ortodox: Nem, nem mondjuk, hogy minden ortodox jó lenne, mert a szomorú tény az, hogy sok, nagyon sok ortodox keresztény nem használja a jóságát, a kegyelmet, amit a Szent Keresztségkor nyert, arra, hogy őszinte jótéteményeket vigyen végbe. És a kárhoztatásuk nagyobb lesz, mint azoknak, akiket soha nem kereszteltek meg. „Jobb lett volna nekik az igazságosság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól” (2Pét 2.21). „Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszú, én majd megfizetek! És ismét: Az Úr ítéletet tart népe felett. Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!” (Zsid 10.26-31).

Kereső: Milyen sivár képet vázolsz fel! A kereszteletlen nem tehet jót, és akik vétkeznek a megkeresztelkedés után azokra még súlyosabb ítélet vár! 

Ortodox: Nem egészen. Ugyan nem keresztelkedhetünk meg újra, hogy lemossuk a bűnöket, de megszabadulhatunk a bűnöktől más módokon: imán és könnyeken keresztül, böjtöléssel és adományozással, és mindenek felett a gyónás és szent áldozás szakramentumain keresztül. Az Úr nem utasítja el azokat, akik teljes szívvel bűnbánatot tartanak: „a töredelmes, alázatos szívet Isten nem veti meg” (Zsolt 50.17). 

Kereső: A bűnbánat nem áll mindenki számára nyitva? Nem tartott-e bűnbánatot Dávid a most idézett Zsoltárok tanúsága szerint, és nem nyert-e megbocsátást Istentől?

Ortodox: Igen, de a megváltás nem csak a bűnök bocsánatából áll, hanem a megszentelődés megszerzéséből „mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent” (Zsid 12.14), ezt a megszentelődést csak az Egyház szakramentumai adhatják meg és el is lehet veszíteni, ha nem folytatunk rendíthetetlen aszketikus küzdelmet a bűn ellen. Hovatovább, az eredendő bűnt csak a keresztelő medencében lehet lemosni. 

Kereső: Tehát még Dávid sem menekült meg?

Ortodox: Nem, még Dávid sem menekült meg Krisztus eljövetele előtt. Jákob pátriárka is elővételezte, hogy a Hadészba (Seolba) fog kerülni halála után igaz fiával, Józseffel együtt: „Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!” (Ter 37.35). „Ezek [az ószövetségi igazak] számára, bár jól megpróbálták őket a hitükben, nem teljesült be az ígéret, mert számunkra [keresztényeknek] Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk [Az Újszövetségi Egyházon kívül] nem juthattak el a tökéletességre” (Zsid 11.39-40).

Kereső: Mi az eredendő bűn?

Ortodox: Egy bizonyos megromlott állapot, amit a szüleinktől örökölünk és Ádámtól ered, aki az eredendő bűnt elkövette.

Kereső: Hogyan lehetnénk felelősek Ádám bűnéért?

Ortodox: Nem vagyunk felelősek, de hordozzuk a jegyeit.

Kereső: Még a gyerekek is?

Ortodox: Még a gyerekek is. Mert „anyjuk méhétől fogva pártütők a gonoszok, születésük óta tévelyegnek, hazugságot beszélnek” (Zsolt 57.3). Ahogy Jób mondja: „Mert ki lenne mentes a tisztátalanságtól? Senki sem; mégha, csak egy napot is él a földön” (Jób 14.4) [1]. Nüsszai Szent Gergely ugyancsak ezt írja: „A gonosz a természetünkhöz keveredett a kezdetek óta […] azok által, akik engedetlenségük okán utat engedtek a betegségnek. Ahogy a természetben minden állat magához hasonló utódot hoz létre, az ember az embertől születik, az egyik szenvedélyeknek kitett létező a másik szenvedélyeknek kitett létezőtől, egyik bűnös a másik bűnöstől. Tehát a bűn feléled bennünk amint megszülettünk, és társunk marad életünk hosszáig [2].” Ezért az Egyház gyakorlata a kezdetektől fogva az, hogy a csecsemőket is megkereszteli, azért hogy „lemossa a bűnöket.”

Kereső: Még mindig úgy fest nekem, igazságtalan, hogy bárkinek, főként kisgyerekeknek, más bűne miatt kéne szenvednie.

Ortodox: Isten igazsága nem a mi igazságunk. És emlékezz: ha igazságtalan, hogy szenvedjünk Ádám bűne miatt, nem kevésbé igazságos hogy megváltassunk Krisztus érdemei által. A két (vélt) igazságtalanság szimmetikus és kiegyenlíti egymást. „Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által” (Róm 5.19).

Kereső: Tehát lehetetlen jónak lenni az Egyházon kívül, mert a bűnt és a bűn gyökereit csak az Egyház pusztíthatja el?

Ortodox: Ennél többről van szó: csak az Egyházhoz tartozva lehet felismerni a bűnöket. Csakis az Egyháznak fedte fel Isten akaratát annak teljességében. Azonban ha nem ismerjük Isten akaratát, akkor nem is bánhatjuk meg megfelelően ha Isten akarata ellen szegültünk. Az Egyház az egyetlen kórház ahol megkaphatjuk a pontos diagnózist a betegségünkről és a teljes gyógyulást.

Kereső: Rendben. De akkor hogyan lehetséges, hogy az Egyházon kívül is történnek csodák, még a nem keresztény vallások között is?

Ortodox: A csodák – ha tényleg Istentől vannak és nem a gonosztól – akkor bizonyítékok, de nem (vagy nem feltétlenül) a csodatévő személyének a jóságáról, hanem Isten kegyelméről.

Kereső: Tehát ha egy katolikus, egy anglikán, vagy egy hindu csodát tesz, akkor az semmiség, de ha egy ortodox teszi, akkor az nagyszerű!

Ortodox: Nem mondtam ezt. Amit mondtam, hogy egy csodatétel, ha Istentől való, akkor elsősorban Isten kegyelméről árulkodik nekünk. Hogy a csodatévő jóságát bizonyítja-e (vagy a csodában részesülőét) az már más kérdés, ami alapos vizsgálatot igényel. 

Nem tagadom, hogy igaz csodák történhetnek az Egyházon kívül. Végső soron, Isten „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak” (Mt 5.45). És amikor Szent János megtiltotta egy férfinak, hogy démonokat űzzön Krisztus nevében, mert nem követte Krisztust, Krisztus ezt nem helyeselte. „Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van” (Mk 9.38-40).

Másfelől viszont az Úr Jézus ezt is mondta: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát? Akkor majd kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!” (Mt 7.22-3). Tehát lehetséges Krisztus nevében csodákat végbevinni és mégis gonosznak lenni. Isten csodát tehet egy eltévelyedett emberen keresztül, nem azért, hogy bizonyítsa az ember (nem létező) jóságát, hanem tisztán együttérzésből a csodára szoruló iránt. Végeredményben, Júdás csodákat vitt végbe – de Keresztelő Szent János, a legnagyobb, aki asszonytól született, nem vitt végbe csodákat… 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy kereszténynek kinéző csodákat és prófétálást a gonosz is elő tud idézni. Egy lány igazat beszélt Pál apostolról és bíztatta az embereket, hogy kövessék őt – csakhogy egy jós szellem beszélt belőle, amit Pál kiűzött (Csel 16.16-8). Úgy vélem, hogy a pogány vallásokban, mint például a hinduizmusban, előforduló csodák nagyja a gonosztól származik, mert „a nemzetek istenei mind csak démonok, az Úr azonban egeket alkotott” (Zsolt 95.5).

Kereső: Ha még a csodatevők is lehetnek a gonosz szolgái, akkor ki képes üdvözülni?

Ortodox: Mindig különbséget kell tenni a lelki ajándékok és a megváltás között. „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek„ – mondta az Úr – „hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben” (Lk 10.20). „Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok” (1Kor 13.2).

Kereső: És ebben egyet is értünk! A keresztény elsődleges ismérve a szeretet. És mégis ez az, amit kifejezetten hiányolok a magyarázatodból. Micsoda büszkeség azt vélni, hogy ti ortodoxok, és csakis ti, ortodoxok tartoztok az Igaz Egyházhoz! És micsoda gyűlölet azt gondolni, hogy rajtatok kívül mindenki elkárhozik!

Ortodox: Dehát én ezt nem mondtam!

Kereső: Dehogynem!

Ortodox: Azt mondtam, hogy Krisztus Egyháza, ami alatt kizárólag az Ortodox Egyházat értem, a megváltás egyedüli Bárkája. Azonban azt nem mondtam, hogy mindenki a bárkában meg fog menekülni, mert akár magukat is kizárhatják a megváltás Bárkájából gonosz tetteik által. És azt sem mondtam, hogy akik a Bárka felé úsznak, de  hamarabb halnak meg, mintsem elérték volna a bárkát, nem menekülhetnek meg. Ki tudhatná, hogy a Felséges Isten, aki ismeri minden ember szívét, nem dönt-e úgy, hogy kinyújtja a kezét azok felé, akik tudatlanságból vagy mostoha körülmények miatt nem tudtak a Bárkába érni mielőtt a halál sötétsége rájuk ereszkedett, de akik a szívükben és a lelkükben az igazságra szomjaznak?  „A szeretet mindent remél” (IKor 13.7). 

Kereső: [gúnyolódva] Milyen nagylelkű vagy! Azonban ez inkább egy kegyes remény, semmint egy hittétel, nem igaz?

Ortodox: Természetesen. A dogma szerint azt tudjuk és azt kell vallanunk, amit Karthágói Szent Ciprián mondott, miszerint „az Egyházon kívül nincs üdvözülés” [3]. Mert az Úr Jézus maga mondja nagy hangsúllyal: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten Királyságába” (Jn 3.5). És újfent: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek” (Jn 6.53). És Péter apostol mondja: „Ha az igaz is alig üdvözül, mivé lesz az istentelen és a bűnös?” (1Pét 4.18). 

Továbbá ha mi öntelten azt képzeljük, hogy „megbocsátóbbak” lehetünk, mint az Örökké Kegyelmes Isten maga és magunkra vállaljuk mások „feloldozását”, azokét, akik hamis vallásokban élnek vagy eretnekségek közepette, nemcsak a dogmatikus hit ellen vétkezünk, hanem a szeretet ellen is. Mert ezáltal bűnösök leszünk abban, hogy még tovább hagyjuk őket tévelyegni, hitegetve őket, hogy megmaradhatnak a hamisságban anélkül hogy veszélyeztetnék örökéletű lelküket. Elvesszük tőlük az istenfélelmet és felindulásukat az igazság keresésére, holott csak ez menthetné meg őket.

Kereső: És korábban még „tudatlanságról és mostoha körülményekről beszéltél”. Isten bizonyára figyelembe veszi mindezt!

Ortodox: Természetesen ezt teszi. Azonban „a figyelembe vétel” nem ugyanaz mint a „minden bűntől feloldozás”. Emlékezz a rest szolgák példázatára: „Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap” (Lk 12.47-48). Más szavakkal, az Úr akaratának és az isteni igazságnak a nem ismerése enyhíti az ítéletet, de nem törli el teljesen.

Kereső: Miért? Nem azt mondta az Úr: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök” (Jn 9.41).

 Ortodox: Soha nem vagyunk teljesen vakok, és mint a Jó Pásztor hasonlatosságára teremtett értelemmel rendelkező bárányok, mindig kapcsolatban vagyunk „az igazi világossággal, aki minden embert megvilágosít, aki a világba jött” (Jn 1.9). Pál apostol egyszerűen azt mondja, hogy a pogányoknak, akik nem hisznek az univerzum egy Teremtőjében „nincs mentségük”, „amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttük, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető” (Róm 1.19-20). Isten „önmagát nem hagyta tanúságtétel nélkül” még a pogányok között sem (Csel 14.17). 

Aranyszájú Szent János azt mondja, minden embert a körülötte kibontakozó teremtés és a benne élő lelkiismerete vezeti messzire a hamisságtól és irányítja az Egyház felé, ami a harmadik nagy tanúja az igazságnak „az igazság oszlopa és szilárd alapja”, ahogy Szent Pál hívja (1Tim 3.15) [4]. A teremtés és a lelkiismeret önmagában nem fedheti fel előtte a teljes igazságot; de ha követi azt a részleges revelációt amit a termetés és a lelkiismeret felfed, Isten segíteni fog neki elérni az igazság teljességét az Egyházban. Nincs olyan élet, akármilyen távoli vagy ellenséges is az Egyházzal, amiből az Úr, aki azt akarja, hogy mindenki megmeneküljön és elérje az igazság tudását, ne tudná kiemelni az őszintén keresőt. Tehát a kérdésre, hogy „miért bűnhődik meg a tudatlan?” Orchidi Szent Theophylactnak ez a válasza: „mert amikor tudhatott volna, nem akart, hanem tunyasága miatt saját tudatlanságát idézte elő [5].”

Kereső: És mi történik, ha a pogány vagy eretnek soha nem találkozott az igazsággal az Egyházban, vagy csak az Egyház nagyon bűnös és tudatlan képviselőivel találkozott? Nem lehet rá azt mondani, hogy vak volt és tudatlan és ezért nem vétkezett?

Ortodox: Minden a tudatlanság természetén és mértékén múlik. Van szándékolt és akaratlan tudatlanság. Ha nem lenne akaratlan tudatlanság, az Úr nem mondta volna a Kereszten: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23.34). És az imája válaszra lelt, mert Pünkösdkor Péter bűnbánatra szólította a zsidókat eképpen „Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek” (Csel 3.17), amiután ezrek tartottak bűnbánatot és keresztelkedtek meg. Szintúgy Pál apostol „aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem” (1Tim 1.13). Azonban jegyezzük meg, hogy ezek az emberek reagáltak az igazságra, amikor eléjük tárták. Ez megmutatta, hogy a tudatlanságuk akaratlan volt és ezért megbocsátható. Másfelől kemény az a szív ami elutasítja hogy válaszoljon az Isten igazságának belső és külső megnyilvánulásaira. Ez a szándékos tudatlanság. Akik ilyen megátalkodottak, azok azért nem ismerik az igazságot, mert nem akarják tudni. Isten igazságának ilyen makacs elutasítását az Úr a Szentlélek elleni káromlásnak nevezi, ami „nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben” (Mt 12.32).

Kereső: Miért nem lehet megbocsátani?

Ortodox: Mert bocsánatot csak a bűnbánó nyer, és a bűnbánat nem más, mint felismerni a valóságot önmagunkkal kapcsolatban. Azonban ha valaki elutasítja az igazsággal való szembenézést, hanem aktívan küzd ellene a lelkében az nem tud bűnbánatot tartani és így nem nyerhet bocsánatot. Az igazság ellen harcolva az igazság Szent Lelke ellen harcol, aki minden igazsághoz elvezet (Jn 16.13). Lehetséges, hogy valaki ideig-óráig őszintén tévedjen Krisztussal kapcsolatban és ezt meg lehet neki bocsátani, ahogyan Pál apostol is kegyelmet nyert. Azonban ha a tudatlanság az igazság Lelke által a szívbe helyezett igazság iránti késztetések megtagadásával társul, akkor nincs remény. Tehát a pogány, aki makacsul megmarad a pogányságában annak ellenére, hogy a bizonyosság ott található a teremtésben és a lelkiismeretében, és az eretnek, aki makacsul megmarad az eretnekségben az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház tanítása ellenére, az ugyanúgy az igazság szelleme ellen lázad, és nem menekülhet meg.

Kereső: Tehát nincs semmi remény az eretnekeknek? 

Ortodox: Amíg van élet, addig van remény is. Sok példája van annak, hogy az egész életüket eretnekségben eltöltő emberek megtértek az igazsághoz közvetlenül a haláluk előtt. Csak azok számára nincs remény, akik nem szeretik az igazságot. Az ilyen embereket az Úr nem vezeti el az igazságához, mert ők nem szomjazzák az igazságot, hanem megengedi, hogy az Antikrisztus megtévessze őket, „mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba” (2Tessz 2.10-12)

Kereső: Rendben. Azonban még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy csak a te egyházad az Igaz Egyház. Tulajdonképpen az „Egy Igaz Egyház” elképzelése általában véve nem hangzik jól nekem. vakbuzgóságról és intoleranciáról árulkodik. 

Ortodox: Tudod, a tolerancia nem keresztény erény. A szeretet az.

Kereső: Meglepsz! A tolerancia nem a szeretet egy formája? Nem tilos mindenfajta gyűlölet a keresztény számára? 

Ortodox: Nem. Isten, a mi Urunk, egy buzgón szerető Isten és buzgóságot vár tőlünk – buzgóságot a jóra és gyűlöletet a gonosz ellen. „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt” (Zsolt 96.11). Amit Isten legjobban gyűlöl az a langyosság: „ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg;  bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból […] buzdulj tehát föl, és térj meg” (Jel 3.15-16, 19). Nüsszai Szent Gergely ezt írta: „Életünk Törvényadója egy féle gyűlöletet parancsolt nekünk. A kígyó gyűlöletéről beszélek, mert csak azért a célból hagyta ránk az Úr a gyűlölködés képességét, hogy a gonoszság ellen fegyver legyen [6].”

Kereső: Azonban ez akkor is azt jelenti, hogy nem szabad gyűlölnünk másokat. Nem arról van szó, hogy a bűnt gyűlöljük, de szeretjük a bűnöst? Ez a fajta tanítás vezet oda, hogy az eretnekeket máglyán elégetik! 

Ortodox: Nem. Nincs tudomásom arról, hogy Szent Gergely vagy az ortodox egyház más szentjei azt szorgalmazták volna, hogy embereket üldözzenek a vallásos meggyőződésük miatt. A keresztény szeretet elszörnyed attól, hogy erőszakkal győzzön meg másokat, egyszerűen azért, mert az efféle “győzködés”, bár egy ember testének vagy nyelvének igen, de a szívének mozgását soha meg nem változtathatja. Azonban nem esik át a ló túloldalára sem és nem mond le arról, hogy megpróbálja meggyőzni őket értelmes érvelés útján. És akkor sem hátrál meg, ha meg kell védenie másokat  a hamis tanítások mellett kitartók befolyásától! Ha szeretjük a bűnöst, de gyűlöljük a bűnt, akkor mindent meg kell tennünk hogy megmentsük őt a bűntől és ne hagyjuk, hogy mások is beszennyeződjenek tőle.

Kereső: Azt hiszem ez a fajta bigotria származik abból, hogyha valaki azt hiszi, hogy az „Egy Igaz Egyház”-ban van. Ilyesfajta gondolkodás a vallásos üldöztetések forrása, az inkvizícióé, stb…

Ortodox: A vallásos üldözésnek nem az az alapja, hogy valaki azt állítja, birtokolja az igazságot – amit minden értelmes ember állít, akinek kiforrott hite van – hanem az emberi szenvedélyekből ered. 

Kereső: Mi a helyzet Rettegett Ivánnal? Mi a helyzet a legtöbb ortodox uralkodóval? Nem diszkriminálták az eretnekeket?

Ortodox: Ivánt kiközösítette az egyház és sokkal inkább az ortodoxok üldözője volt, mint az ortodox egyház eszköze. Ami az uralkodók eretnekség elleni diszkriminációját illeti, én azt támogatom. Nem ésszerű az igazságot és a hamisságot egyenlő szintre helyezni. A Kijevi Barlangkolostor Szent Theodosiusa, az egyik legnagyobb szent aki valaha élt, azt mondja, hogy más hitek tiszteletével a sajátjainkat áruljuk el. Az iskoláink egyenlően tisztelegnek Ptolemaiosz és Newton teóriái előtt? Természetesen nem!

Kereső: Az más! Ott tudományos tényekről beszélünk! 

Ortodox: Nem látok lényegi különbséget. Az alapelvünk: mindig az igazságot mondd, mindig utasítsd el a hamisságot. Ha a tudósok ugyanezt teszik a saját kutatási területükön, ahol nincs bizonyosság és a „tényeket” folyton vitatják a soron következő kutatók. Akkor mi miért ne tennénk ugyanezt a vallásos hit összehasonlíthatatlanul magasabb és sokkal lényegibb terén, amikor a vallás vitathatalan tényeit maga az Igazság (Jézus Krisztus) adta át nekünk? Ahogy Szent Pál mondja az evangéliumról: „mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából” (Gal 1.12).

Kereső: És amikor mindenki azt állítja, hogy az Úrtól származik a revelációja?

Ortodox: Akkor türelmesen meg kell vizsgálnunk ki mondja az igazságot és kit csapott be „a hazugságok atyja”. Ahogy a tudósoknak megvannak a módszereik arra, hogy összehasonlítsák a különböző hipotéziseket és eldöntsék melyik (ha egy is) a helyes, ugyanígy nekünk, az ortodox keresztényeknek is megvannak a módszereink arra, hogy eldöntsük mi az igaz és mi hamis a vallás terén. És ahogy a kutatók soha nem fogadják el, hogy a tapasztalati jelenségeknek több igaz magyarázata lehet, ugyanígy mi sem fogadjuk el soha, hogy egy vallásos igazságnál több lehet.

Kereső: Nem lehet, hogy a különböző vállások az igazság egy-egy részét fedik fel?

Ortodox: Nem. Az Igazság egy, és maga az Igazság, Jézus fedte fel nekünk: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4.4).

Kereső: Tehát semmiféle igazság nem rejlik a nem keresztény vallásokban? 

Ortodox: Ezt nem mondtam. A sátán szeret a fény angyalaként megjelenni (2Kor 11.14); összevegyíti az igazságot a hamissággal, azaz szereti ha „igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot” (Róm 1.18). Ennélfogva olyan szépnek tűnő ideálokat használ csalinak, mint „szeretet”, „béke” és „szabadság”, amelyek helyesen értelmezve valóban Istentől származó javak, és odacsalja a hiszékenyeket a hamisság szakadékába. Egyetlen vallás van, ami magában foglalja az „igazságot, a teljes igazságot és csakis az igazságot”. Minden más parazitaként élősködik az Egy Igazságon: részigazságokat tartalmaznak, ám még ezeket a részigazságokat is hamissá teszik a hamissággal való társítás által, mint ahogy egy kis adag méreg is teljes egészében mérgezővé tesz egy tápláló kenyeret.

Kereső: Tehát részleges igazságok fellelhetők más vallásokban, de megváltás nem?

Ortodox: Igen. Ahogy Szent Péter mondta Krisztusról: „nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (Csel 4.12). 

Kereső: És mi a helyzet a muszlimokkal és a zsidókkal? Ők nem ugyanabban az Istenben hisznek, mint mi – közös ősük, Ábrahám Istenében?

Ortodox: Az Úr ezt mondta a zsidóknak: „Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek ” (Jn 8.39). És Szent Pál ezt mondta: „Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek”, – márpedig Krisztusban, – „azok Ábrahám fiai” (Gal 3.7). Ábrahám Istene a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, Ábrahám maga is várta Krisztus eljövetelét testben: „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett” (Jn 8.56).

Kereső: Rendben. De nem hisznek a zsidók és a muszlimok is az Ótestamentum Istenében, Jehovában, aki a mi Urunk Jézus Krisztus atyja? 

Ortodox: Azt valljuk, hogy az ótestamentumi teofániák többsége az Isten, mint Fiú megjelenései voltak, és nem az Atyaistené. Ellentétben a Jehova tanúi hitével, az Ószövetség „Jehovája” Krisztus maga. Mózes és Illés megjelent Krisztus színeváltozásakor, jelezve, hogy Ő jelent meg nekik a felhőben, tűzben és a halk szózatban; Ő maga a Törvény és Próféták Istene. 

Kereső: De a muszlimok nem hisznek a maguk módján Krisztusban?

Ortodox: Azt vélik, hogy Ő egy próféta, aki újra eljön ítélni a világot. Azonban nem hisznek az Ő istenségében, sem a keresztben, sem a feltámadásban – a mi Hitünk központi dogmáiban. Mivel az Úr a Szentháromság, lehetetlen, helyesen hinni a Szentháromság Egy Személyében és a Többiben nem. Mert „ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé” (1 Ján 2.23). Hovatovább Mohamedben, a hamis prófétában hisznek, akinek a tanítása több helyen ellentmond Krisztus tanításainak. Ha igazán hinnének Krisztusban, nem követnék Mohamed tanítását Krisztusé helyett.

Kereső: De a zsidók a kiválasztott nép, nemde?

Ortodox: Ők voltak a kiválasztott nép, de aztán Isten elfordult tőlük a hitetlenségük miatt és szétszórta őket a föld színén, helyükre pedig a hívő keresztényeket választotta. 

Kereső: De az Ószövetség vallása az igaz vallás volt, vagy nem? És amennyiben ezt a vallást gyakorolják, igaz hívők, nem?

Ortodox: Az Ótestamentum vallása annak az igazságnak volt igaz előképe és előkészítése, amelynek revelációja Jézus Krisztusban teljesedett ki. De amint az igazság teljessége megjelent, hitetlenség az árnyékkal maradni, az Igazság árnyékát pedig összekeverni az Igazsággal súlyos eltévelyedés. Akárhogy is, a zsidók nem gyakorolják az ótestamentumi vallást.

Kereső: Miről beszélsz?! Már hogy ne gyakorolnák?

Ortodox: Mióta a jeruzsálemi Templom elpusztult Kr. u. 70-ben, a Zsidók számára lehetetlen a vallásuk fő parancsolatát teljesíteni, azaz évi háromszor – Pészahkor, Pünkösdkor (a Tóra megkapásakor) és a Sátrak ünnepén – Istent dicsőíteni és áldozatot bemutatni a templomban, – Így beteljesült Hóseás próféta jóslata: „Sokáig lesznek ugyanis majd Izrael fiai király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, oltár nélkül, efód nélkül és teráfok nélkül” (Hóseás 3.4).

Kereső: Akkor mi most a vallásuk?

Ortodox: Nem az Ótestamentum vallása, hanem a farizeusok vallása, amit Krisztus elutasított, mint pusztán „az emberek hagyományát”. A vallásuknak az Ószövetséggel való kapcsolata nem erőteljes. A valódi szent könyve nem a Szentírás ószövetségi része, hanem a Talmud, a farizeusok tanításának gyűjteménye.

Kereső: És mit tanít a Talmud? 

Ortodox: A legextrémebb Keresztény- és Krisztusgyűlöletet. Nemcsak tagadja a Talmud Krisztus istenségét és feltámadását: szidalmazzák mint vajákost és fattyút, egy római Panthera nevű katona és egy tisztátalan asszony fiának leírva. Hovatovább morális kettős mércét tanít: az egyik a zsidókra, a másik a gójokra, a nem zsidókra vonatkozik, akiket nem tart teljes méltóságú embernek. 

Kereső: Nem anti-szemitizmus ez? 

Ortodox: Az anti-szemitizmus, az összes Zsidó rasszistagyűlölete, természetesen ellentmond a Keresztény Evangéliumnak. Nem helyeselhetik a keresztények azokat a kegyetlenségeket sem, amelyek a Zsidók ellen elkövettettek (nem a tanításuk elleni diszkriminációt, hanem az ellenük irányuló fizikai támadásokat) az évszázadok alatt. Azonban ez semmiképpen nem jelenti, hogy a keresztényeknek részt kéne venni a Zsidók bűneit eltusoló kampányában, amely már majd egy évszázada folyik vallásos és nem vallásos körökben. Ahogy az Evangéliumok világosan megmutatják, a zsidók megölték Krisztust, vérét pedig magukra és a gyermekeikre hozták. Ugyancsak nem csillapodott a Zsidók Krisztus és a keresztények iránti gyűlölete az évszázadok alatt: az anti-szemitizmus nagy mértékben a keresztények és a nemzsidók reakciója a Talmud gój- és keresztényellenességére, ami a nem zsidók ellen mindenféle bűnt engedélyez.

Kereső: De nem kell-e szeretnünk a zsidókat, mégha a tanítások ellenségeink is?

Ortodox: Bizony szeretnünk kell az ellenségeinket és imádkoznunk kell értük, ahogy Krisztus parancsolta. Kiváltképp imádkoznunk kell, hogy megtérjenek és visszatérjenek Krisztushoz, amint Szent Pál megjósolta hogy meg fog történni az utolsó időkben. „Mert ha az ő félreállításuk a világ megbékélését szolgálja, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból?” (Róm 11.15).

Kereső: Amit mondasz, annak van értelme, de van egy alapvető ellenvetésem az egész mondandódra.

Ortodox: Mi lenne az?

Kereső: Azt mondod, ez az ortodoxia, pedig tudom, hogy nem az.

Ortodox: Hogy érted?

Kereső: A te hierarcháid (elöljáróid) részt vesznek az ökumenikus mozgalomban, ami olyan elveken nyugszik, amik teljességgel ellentétben állnak az általad hirdetett ortodoxiával.

Ortodox: Ami azt illeti az én hiearcháim nem vesznek részt az ökumenikus mozgalomban. Azonban a tévedésed érthető, hiszen azok a nagy szervezetek és patriarchátusok, amelyek a nagy tömegek szemében az ortodoxiát jelentik, mint az Ökumenikus Patriarchátus, a Moszkvai Patriarchátus stb. részt vesznek az ökumenikus mozgalomban, sőt, még más, nem-Keresztény vallások vezetőivel is együtt miádkoznak. Mi azonban nem vagyunk közösségben velük, mert elárulták az ortodoxiát.

Kereső: Hogyan árulhatnák el az ortodoxia vezetői az ortodoxiát? Mintha azt mondanád a Pápa elárulta a Katolicizmust!

Ortodox: Dehát azt tette! A pápák voltak azok, akik a tizenegyedik század második felében elárulták az ortodox Katolicizmust és az ortodox katolikus egyházat, teljességgel mássá téve a hozzájuk tartozó részét: a Római (ál-)Katolikus (ál-)Egyházzá. Ugyanígy, a 20. században, a hivatalos ortodox egyházak árulták el az ortodoxiát, azt valami egészen mássá téve: „Világi Ortodoxiává” vagy „Ökumenista Ortodoxiává”. Ne feledd, ahogyan „nem az a Zsidó, aki külsőleg az” (Róm 2.28), hanem az aki „Istennek Izraeléhez” tartozik (Gal 6.16), azaz Krisztus Egyházához, ugyanúgy nem az az ortodox keresztény, aki külsőleg az, hanem az, aki megvallja az ortodoxiát szóban és tettben. Szerencsére vannak még ortodox keresztények akik nem csak külsőleg, hanem igazán azok, és kívülállnak az uralkodó aposztázián. És ezek akármennyire kevesen vannak vagy lesznek, megmaradnak annak az egyháznak, amihez a pokol kapui nem érnek el (Mt 16.18), és akikről az Egyház Ura ezt mondta „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” (Lk 12.32).

Kereső: Ezt megkönnyebbülve hallom! Mert a szavaid meggyőztek és attól tartottam, nincs aki gyakorolná azt az igazságot, amit elfogadtam. És most arra kérlek: ha megtanítottál az igaz hitre, fogadj be az Egyházba a Szent Keresztség által.

Ortodox: Ha hiszed, amit mondtam, akkor már megvan az igaz hited, kedves testvér! Ha teljes szívedből hiszed, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és hogy az ortodox egyház tartalmazza az általa kinyilatkoztatott igazság teljességét tévedés nélkül, akkor semmi sem akadályoz meg abban, hogy megkeresztelkedj. És ne félj: akármennyire kicsiny az egyház a földön, az egyház a mennyben folyamatosan növekszik, a világ végezetéig. Mert „ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé…” (Zsid 12.22-24).

[1] A mazoréta szöveg így szól: „Ki hozhatja elő a tisztát a tisztátalanból? Egy sem.” 

[2] Nüsszai Szent Gergely: A hegyi beszédről, 6, p 44, 1273.

[3] Karthagói Szent Ciprián: Az Egyház egységéről.

[4] Aranyszájú Szent János: Első homília a kegyelemről, 3.

[5] Szent Theophylact: Szent Lukács evangéliumának magyarázata, 12.47-8.

[6] Nüsszai Szent Gergely: XVII. Levél Eustathiahoz, Ambrosiahoz és Basilissahoz.